Volt egy valamilyen zenekarnak ( de persze közben nem bírtam ki és megnéztem a Wikin ) szóval először azt hittem I Hate Mondays közben meg I Don't Like Mondays és a Boomtown Rats száma ( majd megnézem a Tube-on, mert persze nem ismerem, csak a sztori ragadott meg ), nna szóval ,hogy egy tinilány kétségbeesett lövöldözésbe kezdett egy játszótéren, és halálos áldozatai is voltak. Magyarázatként csak annyit mondott: I don't like Mondays. Mit mondjak, nekem se sikerült túl szoros barátságot kialakítani velük, de ahogy egyre inkább átadom az Úrnak, azért egyre könnyebb túlélni őket. Ritkán éreztem úgy, még az Iszonyatos Időszakban sem, hogy esetleg lövöldöznöm kéne, legalábbis másra nem.
Mami szorong a Gergőék miatt, hogy mi lesz velük; eladták a lakást, és kábé hatmillájuk maradt. Péter szerint el fogják tapsolni a pénzt, Mami retteg, hogy a nyakunkra költöznek. Hát én se nagyon szeretném, Papi csak három hónapja halt meg, örülök, hogy Mami így van, ahogy van, Gergő nem nagyon bírja Olivért és Rékát, Kisgergő és Noémi édesek, de együtt lakni velük.. Ildikóról nem is beszélve. Hagyjuk. Szóval az imaéletem jelentős idejét lekötik, de bízom az Úrban, hogy rendezni fogja a dolgaikat. Akkor is, ha szerintem baromság volt, és ebben a helyzetben életveszélyes megszabadulni egy alacsony rezsijű lakástól. Jó, jó meg volt terhelve, de mi a garancia, hogy ha új telephelyet találnak, azt nem fogják megterhelni?
Mindjárt indulnom kell. Fel akarom hívni Exanyóst, mi van vele, Réka azt mondta, hogy a mindenféle természetgyógyászati rezegtetés és hókuszpókusz ( természetesen borsos áron ) ellenére a daganat nőtt. Nyilván imádkozom érte, elsősorban, hogy befogadja az Urat, meg hát a gyerekeknek szüksége van rá, Réka nagyon kötődik hozzá... Érdekes, és mindent megtettem, hogy lerázzam Farky családját, de valahogy nem megy.
Ja, és akkor még nem beszéltem a pénteki fesztiválról a Kisfőnökkel..egy kicsit szorul a gyomrom.
