orsinéni naplója

Persze, gondoltam, hogy így alakul majd, mindegy. Mármint a naplóírás intenzitása.

Kisfőnöknek azóta is bomba ötletei voltak, pl.: mindenki egyért alapon mondjunk nemet a Dirinéninek, ha ránk bízza a dekorációt ( amit mindig Kisfőnök szokott csinálni, csak begőzölt a Nórára, és dühében odavágta neki, hogy akkor csináld te- persze elég ronda is lett- hiába, ez a Kisfőnök asztala  ). Azt is mondta, hogy fogjunk össze mint a három muskétás-jaja, mindenki egyért-mármint őérte. Amúgy a testőrökből volt három, mire átlényegültek muskétássá, má' négyen lettek D'Artagnannal együtt. Mindegy . Nem ez az első dolog nála, ami sántít.  Persze, megmondtam, hogy nem, nem vehet arra rá, hogy a Nagyfőnöknek nemet mondjak, ha megbíz vmi munkával. Különösen az idegesített, hogy ünnepélyes ígéretet akart velünk tétetni, ti. hogy nemet mondunk a Dirinéninek. Magamban: hát ez tökhülye. Amúgy is oan , mint valami hisztis francia színésznőbe oltott fújó girhes macska. Persze megint sikerült beleköpnöm a levesébe, megmondtam, hogy ezt az egész ígéretesdit felejtse el, marhajó, mint a Dirinéni kiskedvence akar palotaforradalmat kirobbantani ( a megjegyzés második fele persze csak gondolatilag formálódott meg-nem vok hülye )? Persze, a többiek beleegyeztek, akikről sejtette, hogy nem fog tetszeni nekik az ötlet, azok ott se voltak a megbeszélésen-ja, eleve úgy adta meg az időpontot, amikor nekik órájuk volt- már sokadszorra. Éljen a Manipuláció! Látod, nem is kell diktatúrát kialakítani, ilyen kis stiklikkel is el lehet bánni az ellenvéleményekkel.

Na persze a két fiút nem sikerült kizsarolni a 3.a-ból. Bodza magántanuló lett. Kár.

A mi osztályunkból Juszufkát sem sikerült kiutálni, persze, gyengénlátó, de ez inkább csak egy meccs a suli és a Felettes Szervek közt, amiből nem lehetett kiszállni. Megindult az eljárás, a Dirinéni kötötte az ebet a karóhoz, hogy a rendelkezés értelmében, meg kié a felelősség, ha blablabla de az igazság megint az, hogy itt van egy afgán kisgyerek, alig lát, meg hát nem is könnyű elviselni, marha önfejű, verekszik, provokálja a nagyobbakat is. Néha én is leizzadok, mire megvívom az aznapi csörtét Juszufkával, de azért lassan alakul a gyermek. A többi szülő szólt, hogy a gyerek háta csíkos, azokban a hetekben  vettem én is észre, ahogy öltöztek a gyerekek a tesire ( nemtom, mivel verhetik, tán a fűzfavessző hagy ilyen nyomokat ), a Szülők eljárást sürgettek, de hát mennyivel lenne jobb a gyereknek, ha beindulna valami hivatalos procedúra, meg mondjuk, ha kiszedik a családjából, tuti, hogy jobb nevelőszülőket kap?  a nevelőotthonról már nem is beszélve. Úgyhogy inkább erőteljesen artikulálva kézzel-lábbal pantomimezve előadtam az anyjának ( persze, egy szót se tud magyarul ), hogy ilyet itt NEM SZABAD, azóta nem nagyon láttam se csíkokat, se kék-zöldet.A történethez hozzátartozik, hogy szeptemberben, mikor tájékoztattuk a szüleit, hogy gondok vannak a gyerekkel, egy nap Juszufka tökkopaszon jelent meg. Gondolom, afféle démonűzés, mert az unokatesóját, Fatimát is kopaszra borotválták, mikor epilepsziás rohamokat kapott. Azt nem tudom Fatimára hogy hatott, Juszufkánál a módszer hatástalannak bizonyult. Mindenestre a csíkok óta nekem Juszufka mindig hellyel-közzel jógyerek, mikor a szülei kérdezik. A történethez az is hozzátartozik, hogy az "apuka" Gizit rendesen megfenyegette, hogy jön a haverjaival, ha ki merjük rakni Juszufkát... Juszufka maradt az osztályban. Valószínűleg, az Úr intézte így, nyilván ezt is átadtam Neki.

 Csütörtökön voltunk az Egymilliós tüntetésen, én jól éreztem magam. Réka tizenhárom éves kora óta meggyőződéses polgárjogi aktivista ( főszerepben: Martin Luther King ), persze, ezúttal a Kafkaz is nagy súllyal esett a latba. Marha hideg volt. Jót hülyéskedtünk, mert Péterékkel is összefutottunk. A legjobb a Szilvási volt, de azért nekem is bejön a Kafkaz  (de ezt nem vallom be Rékának, akkor mivel csipkedjem? A Kisstibitől már elhidegült- mindig mondtam neki, hogy el a kezekkel az én korosztályomtól..hihihi ).

Olivér az utóbbi időben sajnos rendszeresen cigányozik, bár talán ez csak afféle szófordulat, de szerintem hótt ciki...az a legszebb, mikor a magyar-szír arab gyerek, vagy a kínai-magyar gyerek szájából hallom. Farkyn is láttam, ez a fajta divatrasszizmus hogyan fordul át vérkomolyba,különösen édes ezt az USA felől, illegálisan tíz éve ott lévő exférjed szájából hallani..Ja, Exanyós meg holocaust-tagadó lett. Amúgy beszéltem vele a napokban, azt mondja, jobban van, nemtom mit gondoljak. Rékának azt mondta, nőtt a daganat, Olivérnek azt, hogy jobb a májfunkció..gőzöm sincs. A Papiról is mondtak mindenfélét, még akkor is mikor az onkológiáról hoztuk haza.

Majdnem sikerült Mamival összeveszni, biztos gyengeség, de frászt kapok, mikor közli, hogy De rossz kedved van! vagy: Látom, nincs jó kedved! vagy: De idegbeteg vagy! Mintha leöntenének valamivel. Ráadásul, mindig akkor, amikor neki nincs jókedve. Pont. Mindegy. Füstölöghetek, de inkább átadom az Úrnak. Hát, mit mondjak, nem mindig könnyű. Van, mikor kishíján a fogam csikorgatom, mikor mondogatom, hogy megbocsátok, megbocsátok, megbocsátok.   De úgy látszik, az Úr leginkább azt szereti, mikor közlöm, hogy nem akarok veszekedést. Ilyenkor mindig szövődmények nélkül megoldódik az ügy. Ja, boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak. Olyan furcsa az a kettősség, ami benne van a szövegben. Annyira nem trendi, és mégis, akkora erő van ebben az archaikus szóhasználatban és szövegrendezésben. De például az a szó, hogy KEGYELEM, a mai ember számára nem hordozza azt a valóságot, amit jelöl eredetileg. Amúgy mindig bajban vagyok a szavakkal, hiszen a beszédem rendszabályozása a Biblia szerint kötelességem. Viszont annyira más közegben élek.. Évekkel ezelőtt a Táborban néha úgy éreztem, zuhanyoznom kellene, mikorv a gyerekeket hallgattam. A rosszabb, hogy én is ugyanúgy elkezdtem a b és k meg f betűs szavakat és kifejezéseket használni. Persze, aztán mehettem az Úrhoz bocsánatot kérni. Én annyira nehezen viselen saját magamat. Érdekes, hogy ebben az állapotban kerülök mindig közelebb és közelebb az Úrhoz. Azt abszolút nem értem, mit szeret rajtam, de az tuti, hogy marhára szeret. Érzem.  És asszem, ez a legtöbb, amire szükségem van.

A Kisfőnök azért visszavágott, bepanaszolta az egész munkaközösséget a Dirinéninél. Én csak annyit próbáltam mondani, hogy osszuk el az esti ügyeletet igazságosabban. Na, ezzel darázsfészekbe nyúltam, húúú, hááá, mert akinek négy túlórája van, meg keményen dolgozik, nem csak úgy megússza a félévet ( gondolom, rám célzott ) és nem csak úgy bejön az ötödik órára, aztán szépen hazamegy fél ötkor ( gondolom, ezzel is ). Persze, hiába próbálod mondani, hogy nem te állítottad össze az órarendet, hogy általában nem az ötödik órára jössz, hanem előbb, hogy a huszonnyolc elsős mellől, ha igazán lelkiismeretesen akarod végezni a munkád, nem tudsz csak úgy eljönni, például, ha klotyóra megyek, mindig izgulok, általában okkal, hiszen vagy Juszuf, vagy Józsika már összebunyózott valakivel, ja és általában csak rendet akartak teremteni ( hahaha ), szóval izzadásig dolgoztad magad, ja és hogy Zsuzsika, aki a munka hőse, azért ő se mindennap jön tízre. Amúgy, utóbb kiderült, a négy túlóra ( ja, persze nem fizetik ki ) az csak egy, és azt is sikerült lepasszolni. Pussz, Kisfőnök. Mindenesetre, az értekezlet alatti ügyeletre hozzám vágott negyven gyereket. Mindegy, Judit segített, úgyhogy csak harminccal kellett megcsinálnom a leckét. A fél ötkor való hazamenetel pedig azt jelenti, hogy heti négyszer mehetek Ahmedet korrepetálni. Mindegy, legalább tudok zsebpénzt adni Rékának és Olivérnek. De azért örültem, hogy a Kavkaz koncertre Esztert nem engedték el, így nem nekem kellett bekeményítenem Rékával szemben. Persze, az ezrest már a héten elverte, és én tisztáztam már tavaly a Zöldpardon-ügy kapcsán, hogy bulira nem adok pénzt, azért így mégis egyszerűbb. Rékával szemben amúgy is ez a semmire határozott nemet nem mondó taktika vált be. Imádkozom a dologért, függőben hagyom, és a legtöbbször valahogy így megoldódik az ügy.  Persze, volt egypár koncerten, Péterék düreres koncertjére én vittem el őket, még sört is ittunk, szerintem egyrészt kamaszokkal nem lehet úgy bánni mint az ovisokkal, másrészt nem szabad üvegházban nevelni őket. Mit mondjak, nem egyszerű így balanszírozni.

Ja, egyébként Mami joggal ideges Gergőék miatt. Valami kamu ingatlanos céggel csináltatták a lakáseladást. Persze, mi is túl sokat kombináltunk Zazival és Péterrel, hogy az adósságok rendezése után mennyi pénzük maradhatott, meg majd hogyan fognak a nyakunkra költözni...Nemtom. Amikor az Iszonyatos Időszak volt, engem is befogadott Papi és Mami, igaz, borzalmas balhék mellett. Nem mondhatom azt Gergőéknek, hogy csak menjenek a híd alá, ha tényleg bajban vannak. De az együttlakás gondolatától is a hideg futkos a hátamon... Nem baj, átadom ezt is az Úrnak. Csak a sok mellébeszélés és kombinálás mellett már jó lenne tisztán látni, mi is a helyzet.

Volt egy valamilyen zenekarnak ( de persze közben nem bírtam ki és megnéztem a Wikin ) szóval először azt hittem I Hate Mondays közben meg I Don't Like Mondays és a Boomtown Rats száma ( majd megnézem a Tube-on, mert persze nem ismerem, csak a sztori ragadott meg ), nna szóval ,hogy egy tinilány kétségbeesett lövöldözésbe kezdett egy játszótéren, és halálos áldozatai is voltak. Magyarázatként csak annyit mondott: I don't like Mondays. Mit mondjak, nekem se sikerült túl szoros barátságot kialakítani velük, de ahogy egyre inkább átadom az Úrnak, azért egyre könnyebb túlélni őket. Ritkán éreztem úgy, még az Iszonyatos Időszakban sem, hogy esetleg lövöldöznöm kéne, legalábbis másra nem.

 Mami szorong a Gergőék miatt, hogy mi lesz velük; eladták a lakást, és kábé hatmillájuk maradt. Péter szerint el fogják tapsolni a pénzt, Mami retteg, hogy a nyakunkra költöznek. Hát én se nagyon szeretném, Papi csak három hónapja halt meg, örülök, hogy Mami így van, ahogy van, Gergő nem nagyon bírja Olivért és Rékát, Kisgergő és Noémi édesek, de együtt lakni velük.. Ildikóról nem is beszélve. Hagyjuk. Szóval az imaéletem jelentős idejét lekötik, de bízom az Úrban, hogy rendezni fogja a dolgaikat. Akkor is, ha szerintem baromság volt, és ebben a helyzetben életveszélyes megszabadulni egy alacsony rezsijű lakástól. Jó, jó meg volt terhelve, de mi a garancia, hogy ha új telephelyet találnak, azt nem fogják megterhelni?

Mindjárt indulnom kell. Fel akarom hívni Exanyóst, mi van vele, Réka azt mondta, hogy a mindenféle természetgyógyászati rezegtetés és hókuszpókusz ( természetesen borsos áron ) ellenére a daganat nőtt. Nyilván imádkozom érte, elsősorban, hogy befogadja az Urat, meg hát a gyerekeknek szüksége van rá, Réka nagyon kötődik hozzá... Érdekes, és mindent megtettem, hogy lerázzam Farky családját, de valahogy nem megy.

Ja, és akkor még nem beszéltem a pénteki fesztiválról a Kisfőnökkel..egy kicsit szorul a gyomrom.

Nnna, hál' Istennek Olivér túl van a felvételin. Mielőtt bement, a kezemet szorította titokban, de amikor a magyar után lejött a lépcsőn, már újra (kicsit nagymellényes) önmaga volt. Közben megint olvastam egy cikket, és újra megsirattam a Westbalkános kiscsajokat.

 Ma a Zaziékhoz jönnek a Péterék. Már el kellett volna indulni, de marha jól esik ez a kávé, ahogy kint süt a nap. Hál' Istennek Mami nem tankolta túl magát, mint karácsonykor, hátha nem lesz az egész egy totál katasztrófa.

Nemtom, mivel kezdjem. Talán, ami most a legjobban idegesít. A 3. a-ból, ahol csak betanítok,ki akarják tenni Danit és Áront. Ja az Osztályfőnök panaszkodása miatt. Mit mondjak, a két kölyök tényleg marha fárasztó tud lenni... lehet, hogy én csak azért bírok velük viszonylag könnyen, mert heti három óra nem nagy ügy. Egyik sem pszichopata, persze, az nem mindig használ, ha csak kedvesen rájuk mosolyogsz, de a francba, hogy jön ahhoz az SzMK, főleg Bodza anyja, hogy azzal zsaroljon, hogy a lánya majd jól magántanuló lesz, ha a két drága delikvenst  nem távolítják el az osztályból? Ja a szülői jövő héten lesz, és már most szaladgálnak a Dirinénihez ( mármint tegnap ) ,hogy jujjujujj ideje rendet tenni... Na mi lesz? Vajon rá tudják venni a többi szülőt, hogy nyomást gyakoroljanak D. és Á. szüleire, hogy vigyék el a suliból a gyerekeket? És ha igen, akkor ki lesz a következő, akit ki kell utálni? Szilárd, aki szintúgy az Idegesítőek dobozába tartozik? Vagy Bence, aki állandóan beledumál az órába? Ja beledumál, de amit egyszer mondtál, megjegyzi. Vagy a félautista Andris, aki nem tud a szemedbe nézni? Amúgy, majd meglátjuk, az Úr mit szól a dologhoz. Én igazságtalannak tartom az egészet. Akkor is, ha péntekenként én is remegő kézzel-lábbal megyek haza.

 Szép dolog a kirekesztés. Lassan-lassan kizársz mindenkit, akivel valaha is gond volt. Kirakod a Nagyszájút, aztán az Idegesítő Üzemmódút, jöhet a Rendetlen, a Hazudós, ja, a Verekedős, a Csúnyánbeszélő, az Alamuszinyuszi ( persze, ők a legtöbbször maradnak ), majd a Hisztis, a Nemfigyelő, a Bőgőmasina, az Okostojás.. nemtom, kit felejtettem ki, jelentkezzen. Ja persze, a Hülye Szülők. Azok sose csinálnak SEMMITSE jól. Hülye szülő, hülye gyereke. Aztán kicsengetéskor szépen ülhetsz egyedül az osztályteremben.

Az igazság az, hogy erőt vett rajtam a grafománia. Lassan szétfeszít az a sokminden, ami ér. Persze, Istennel meg szoktam beszélni ezeket, de marha jó, hogy kiléphetsz magadból, és kicsit kívülről is látod a dolgokat. Aztán lehet, hogy ugyanott végzi, ahol a többi, elkezdett naplóm.