Nnna, hál' Istennek Olivér túl van a felvételin. Mielőtt bement, a kezemet szorította titokban, de amikor a magyar után lejött a lépcsőn, már újra (kicsit nagymellényes) önmaga volt. Közben megint olvastam egy cikket, és újra megsirattam a Westbalkános kiscsajokat.
Ma a Zaziékhoz jönnek a Péterék. Már el kellett volna indulni, de marha jól esik ez a kávé, ahogy kint süt a nap. Hál' Istennek Mami nem tankolta túl magát, mint karácsonykor, hátha nem lesz az egész egy totál katasztrófa.
